Patamatika

Az Unciklopédiából
(Patematika szócikkből átirányítva)

A patamatika vagy patamatematika (néhol még patematika is) a patafizika és a matematika törvénytelen házasságából született, azok határán fekvő, sőt terpeszkedő, pöffeszkedő és láblógató ismeretterület; olyan, önmagán kívül minden másra szigorúan alkalmazhatatlan tudomány, amely önmaga vizsgálatához matematikai módszereket alkalmaz. A patamatika fő tárgyát nem más képezi, mint önmaga; emiatt az abszolút igaz tudományok közé tartozik, bár az is igaz, hogy a valósággal való minden egyezése szándéktalan, sőt abszolúte művelői szándéka ellenére van.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A patamatika előzményei állítólag az ókori Kínába nyúlnak vissza, mikor is a filozófus Szun-Jat Takasi (Sun Yat Takashi) - állítólag - ugráló babokból készített egy abakuszt[1]. Ez azonban csak a gyakorlati és nem az elméleti patamatika első lépéseit jelentette. A kilencvenes években történtek kísérletek patamatikai jellegű elméletek, mint pl. az ún. posztaritmetika alkalmazására egy fórumban történt láthatatlan hozzászólások számának kikalkulálására. Ezek már alkalmazták a patamatika legalapvetőbb metódusát, az ún. „Fermat-trükköt” is (vagyis a margó keskeny voltára való hivatkozást, mint a részletes kifejtés elmaradásának alapját), de alkalmazott, nem önreflektáns voltuk miatt kérdéses, hogy valódi patamatikának tekinthetőek-e.

Közbenezmények[szerkesztés]

A patamatika így lett sajátosan magyar tudomány. Bár kidolgozásának igényét már a patafizikusok legtöbbje is felvetette, de ez lényegében - és lényegénél fogva - nem valósulhatott meg; és az első teljes értékű patamatikai elmélet, az önrekurzív bizonyításelmélet kidolgozója Ewill B. Killedbitsch (mellesleg kórtárs pénzköltő), a hijénai egyetem alkalmazott patafizika karának P.H.D (Pataholo-doktriner) hallgatója lett.

Következmények[szerkesztés]

A patamatika jelenleg gyorsan fejlődő és szép jövő előtt álló, kvázitehetetlen meta-, sőt patatudomány, amely hozzájárulhatna a patafizika axiomatikus megalapozásához is, ha művelője venné ehhez a fáradtságot. Ez azonban, gazdasági okok miatt, felettébb valószínűtlen ... [2]

A patamatika nagyobb ágai[szerkesztés]

Reflexív patalogika[szerkesztés]

Ez főleg az önmaguk létét bizonyító önrekurzív bizonyítások megkonstruálhatóságának, illetve megkonstruálhatatlanságának lehetőségével, vagy lehetetlenségével (a kérdés még nincs megnyugtatóan eldöntve) foglalkozik. Legfőbb elméletét tehát az önrekurzív bizonyításelmélet alkotja, ami a patamatika legkidolgozottabb területe. Az eredeti cél az lett volna, hogy bizonyítsák az ilyen bizonyítások létének lehetetlen voltát és ezáltal a tudományág kidolgozásának abszolút feleslegességét. Sajnos, ez - az egész patamatikát megrendítő módon és a patamatika ún. első megalapozhatatlansági válságát okozva - nem jött be: lásd Rekurzív.

A reflexív patalogika másik ígéretes ága a patadoxológia (patadoxologics), más néven univerzális elmélethekkelés; ez az öngeneratív és öndegeneratív patadoxonok és azoknak az interdiszciplináris terrorisztikában való felhasználhatóságának elmélete.

Bireverz körnégyszögesítés[szerkesztés]

Annak vizsgálata, hogyan lehet a kört ún. folytonosan lusta transzformációval négyszöggé alakítani, majd visszaalakítani körré; tehát olyan folytonos transzformációval, ami minél kisebb környezeti hatásegyütthatóval jár. A végső cél tehát egy olyan kölcsönösen inverz transzformációpár kidolgozása, amelynek alkalmazásakor gyakorlatilag semmi sem történik, vagy alig valami, nemcsak téridőalgebrai értelemben, vagyis a hatás és ellenhatás összesített mértékét tekintve, hanem a hatás és ellenhatás külön-külön vett környezeti hatásegyütthatóit is minimalizálandó.

Kiszámíthatatlanságtudomány (vagy exformációelmélet)[szerkesztés]

Azzal foglalkozik, hogy milyen megállapításokat lehet tenni a matematikailag olyan abszolút kiszámíthatatlan objektumokról, mint pl. egy egyismeretlenes lineáris egyenlet, vagy éppen egy nő.

Definíció: Egy objektum kiszámíthatatlanul viselkedő, ha viselkedése kisebb valószínűseggel számítható ki, mint egy ún. biztos eseménynek.

Példák néhány híresebb tételre:

  1. A kiszámíthatatlanság alaptétele (informálisan): Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról nem tudhatunk túl sokat.
Biz.: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektum kiszámíthatóságának valószínűsége . Ez végtelen sok próbálkozásra a értéket adja. Az meg nem túl sok. ■
  1. A bináris kiszámíthatatlanság alaptétele: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról, amely egy bináris (A,B) állapottérből vehet fel állapotértékeket, bajos megmondani, hogy a következő pillanatban az A vagy épp a B állapotértéket fogja-e felvenni. (Az 1. Tételből következik)
  2. A kiszámíthatatlanság kiszámíthatatlanságának tétele: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról általában lehetetlen megmondani, hogy a következő pillanattól kezdve nem fog-e kiszámíthatóan viselkedni.
  3. A Killedbitsch-tézis: Nem létezik abszolút kiszámíthatatlan objektum, amelynek viselkedésére nézve lényegében semmit mondhatunk (indirekte, hiszen ha létezne ilyen, akkor annyit mégiscsak mondhatnánk róla, hogy abszolúte kiszámíthatatlanul viselkedik).

s.í.t.

A kiszámíthatatlanság alapmértékeként definiállni tudjuk az ún. intrópiát, ez az a hektoliterben számított és testtömegre vonatkoztatott, standard állapotban kimért, a KERMI által betitrált piamennyiség, amelynek interiorizációja szükséges az egy köbölnyi területen a kiszámíthatatlanná váló objektumok átlagos relatív gyakoriságának 50%-kal való megnövekedéséhez.

Valószínűtlenségszámítás[szerkesztés]

A legpatafizikusabb elmélet, amely a teljesen egyedinek, különlegesnek tekinthető jelenségek generatív analízisén alapul. A valószínűtlenségszámítás kutatói ún. abszolút egyedi jelenségek generálásával, tömegesítésével foglalkoznak mélyebb pszihokinetikus önanalízis céljából. Jellegzetes módon persze, az abszolúte egyedi jelenségek a generálásukkal sokszor tömegjelenségekké változnak, ezért a valószínűtlenségszámítás statisztikai szempontból az önmegsemmisítő tudományok osztályába sorolható.

Formális mörfológia[szerkesztés]

A skizokauzális holisztika axiomatikus szemipesszimisztikai elméletének, az Ed Murphy és mások által kifejlesztett mörfológiának önreflexív axiomatizálásával foglalkozik. Alapvető jellemzője a hiperfuzzy avagy azonosan eltűnő operátorok, a nullmértékű avagy Killedbitsch-mértékek és a legfeljebb mérsékelt megbízhatatlansággal változó (moderate unreliably variated, MUV-) parakonstansok használata.

Indiszkrét patamatika[szerkesztés]

Ide tartoznak a patamatika olyan, sajnos alkalmazhatónak bizonyult, társadalomtudományokkal házasult ágai, mint a grófelmélet, a Combinótörike, a játékkutatás, a téridőeltérítés és az akvantum-téridőbenlézengés tana; na meg a púpos, a semmitmondó és a hibbant geometriák elmélete.

Alkalmazott patamatika[szerkesztés]

Ide soroljuk a patamatika minden olyan ágazatát, amely a mindennapi életben is alkalmazható. Pl.: Kriptagráfia, analízis (ld. Szexológia), statisztakutatás, koászemlelét stb.

Segéd- és rokontudományok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Anette Cavendish: Patamathematics and the modern man
  2. Ki az a hülye, aki fáradtságot venne, vagyis pénzért vásárolna? Én biztosan nem. Ewill B. Killedbitsch, 2008. július 4., 18:07 (UTC)